Hír vagy vélemény? Online, nehéz megmondani

Fotó: Boris Schubert a Flickr-en keresztül.

A hírszervezetek nem tesznek eleget azért, hogy segítsenek az olvasóknak megérteni a különbséget a hírek, az elemzés és a vélemény között. Mi, a Duke Reporters’ Lab munkatársai arra a következtetésre jutottunk, miután elvégeztünk egy új tanulmányt, amely azt találta, hogy a nagy hírszervezetek mindössze 40 százaléka címkéz meg cikktípusokat – és ezek közül szinte mindegyik csak véleményrovatokat címkéz.

A Duke Reporters’ Lab 49 publikációt vizsgált meg – 25 helyi újság és 24 országos hír- és véleményoldal – annak meghatározása, hogy hányan használnak következetesen címkéket a cikktípusok jelzésére. A Riporterek Laboratóriumának hallgatóiból álló csapat megvizsgálták hogy a kiadványok vezércikkeket, hírelemzéseket, rovatokat és ismertetőket címkéznek-e.

Általában inkonzisztens terminológiát és a címkézés hiányát tapasztaltuk. Egyes szervezetek olyan címkék keverékét kínálják, amelyek összekeverik a cikktípusokat, például a híreket és a véleményeket olyan témákkal, mint a helyi, politika és sport. Az eredmény az olvasók számára egy zavaros címkézési megközelítés, amely nem képes következetesen megkülönböztetni az újságírás különböző típusait.

Az eredmények azért jelentősek, mert az újságírók és az oktatók a cikkek címkéire összpontosítanak, mint a hírmédia iránti bizalom hanyatlásának kezelésére. A címkék segítenek az olvasóknak megkülönböztetni a híreket és a véleményeket, így jobban megérthetik az újságírás különböző formáit, és felmérhetik az elfogultság állításait. Az olvasók gyakran a közösségi médiában található linkekről érkeznek a cikkekhez, és nem tudják, hogy egy cikk megjelent-e hír- vagy véleményrovatban, hacsak nincs megcímkézve.

„Az emberek összezavarodnak, és ez különösen nagy kihívást jelent manapság, amikor annyi különböző platformon publikálunk” – mondta Marty Baron, a Washington Post szerkesztője, amikor a Knight Foundation konferenciáján bejelentette a Post címkézési megközelítését februárban. „A mi dolgaink kikerülnek a Facebookra, az Apple News-ra, a Snapchatre, erre vagy arra. A nyomtatott újságban megjelenő szövegkörnyezet teljesen elveszett azokon a többi platformon. Fontos, hogy lépéseket tegyünk annak biztosítására, hogy az emberek megértsék, mi ez, valami értelmes címkével.”

A Reporters’ Lab tanulmánya megállapította, hogy a 20 címkéket használó szervezet közül a The Post rendelkezik a legkiterjedtebb rendszerrel a cikktípusok jelzésére. A Post webhely négy fő címkét használ – vélemény, elemzés, perspektíva és áttekintés –, és amikor az olvasók a címkék fölé görgetik a kurzort, megjelenik egy rövid definíciót tartalmazó doboz.

A cikktípusokat címkéző 20 szervezet közül 16 csak a vélemény rovathoz használta azokat. Ezek a címkék tartalmaztak szerkesztői (15 híroldalon használták), kommentárt (hét webhely), rovat/oszlop (hat webhely) és leveleket (hét webhely). A címkéket használó szervezetek közül tíz helyi, hat pedig országos volt.

Tanulmányunk azt is feltárta, hogyan találkoznak az olvasók a címkék zavaros keverékével. A tanulmányhoz a laboratórium a cikktípus címkéit vizsgálta, nem azt a részt, ahol megjelent. De találtunk egy megközelítést, amely az újságpapír-napokhoz hasonlított: Sok kiadvány címkéket használt annak jelzésére, hogy a hírek a helyi hírekben, szórakoztató vagy sportrovatokban szerepelnek-e. Ez hasznos, de az olvasóknak különbséget kell tenniük egy hír és egy véleményrovat vagy hírelemzés között.

Például, ez a cikk a Star Tribune a Variety részben megjelenik egy zenei kiadóval. Ez jól jelzi a témát, de nem árulja el az olvasóknak, hogy milyen típusú történetről van szó. Felülvizsgálat? Egy hír? Egy munkatárs első személyű esszéje?

Azt is találtuk, hogy a téma címkéi néha túlságosan konkrétak felé fordultak, például a #TrumpsAmerica a Forbes vélemények rovatában vagy a marihuána a Denver Post hírrovatában, amelyek egyike sem jelezte a cikk típusát. A címkék néha viccesek, okosak vagy homályosak voltak, de ezek a szervezetek elszalasztották a lehetőséget, hogy leírják az általuk előállított tartalom típusát.

Sok következetlenséget is találtunk. Bár néhány szervezet valamivel jobban teljesített a cikktípusok címkézésével a vélemény rovaton kívül, a címkék továbbra is némileg önkényesen jelentek meg a webhelyeken, gyakran egy maroknyi cikken, de nem az összes cikken.

Egy másik következetlenség: Még a The Post sem címkézi fel a hírcikkeket. A címke hiánya azt jelenti, hogy ez hír. A Post megközelítés feltételezi, hogy az olvasók megértik, hogy a címkézetlen tartalom mindig hír. Diákjaink azonban zavarba ejtőnek találták, és úgy gondoljuk, hogy a The Postnak meg kell vizsgálnia, hogy az olvasók valóban képesek-e azonosítani egy hírt, ha nincs címkézve.

A tanulmány azt is megállapította, hogy a címkéket használó szervezetek nem teszik láthatóvá vagy világossá azokat az olvasók számára. A tanulók megjegyezték, hogy a címkék „elég könnyű kihagyni vagy félreértelmezni”, „nem láthatóak azonnal, ha nem keresik” vagy „nagyon kicsik”.

Ami a cikkeket egyáltalán nem címkéző szervezeteket illeti, meglehetősen egyenletes helyi-országos szakadást tapasztaltunk. Közülük 13 helyi lap, 16 pedig országos szervezet volt.

Tanulmányunk azt jelzi, hogy a hírszervezetek egyszerű javításokat végezhetnek, hogy jobb útmutatást nyújthassanak az olvasóknak. Kellene:

• Használjon következetes címkézést minden cikken az elemzések, vélemények, vélemények és hírek jelzésére. Bár a The Post jó modell egy címkézési rendszerhez, a híradók címkéinek hiánya sok olvasót megzavarhat.
• Helyezze a címkéket jól látható helyre a cikkek tetejére.
• Végezzen kutatást az olvasókkal a leghatékonyabb címkékről, és építse be a tanulságokat publikációikba.

Rebecca Iannucci a Duke Reporters’ Lab menedzsere és szerkesztője. Jamie Cohen, Julia Donheiser, Amanda Lewellyn, Lizzy Raben, Asa Royal, Hank Tucker és Sam Turken diákkutatók járultak hozzá a jelentéshez.