Amit az újságíróknak tudniuk kell a digitális videószerkesztésről

Egyéb

A digitális kamerák, DSLR-ek és digitális hangrögzítők forradalmasították a videógyártást. Mostantól minden eddiginél kevesebb pénzért jobb minőségű felvételeket lehet készíteni. A hardver fejlődése azonban nem árulja el a teljes történetet. Ugyanilyen fontosak a videoszoftverek fejlesztései – a videók szerkesztéséhez, feldolgozásához és közzétételéhez használt eszközök.

Ennek a szoftver-ökoszisztémának a középpontjában a digitális szerkesztőprogram áll. Ez az a szoftver, amely segít a felvételeket történetekké alakítani. Ez az az eszköz, amely a különböző klipeket logikai sorozatokká strukturálja. És ez a legjobb módja a felvételek csiszolásának és számos elem – videó, kép, hangutasítás, helyszíni hang, címek, animációk és egyebek – összegyűjtésének.

Miért kellene az újságíróknak tanulniuk a videószerkesztésről? Hiszen a videóvágás a technológiáról és a gyártási technikákról szól. A videószerkesztésnek van egy technikai oldala is, de lehetőség nyílik arra is, hogy a történetmesélést mélyebbre tegyük a gyártási folyamatba. A szerkesztési szakaszban hozott döntések nagy része nagy hatással van a történetekre. Az ingerlés, a struktúra és a szekvencia csak néhány tényező a dologban. Számos eszköz vált előtérbe az évek során:

Lelkes médiazeneszerző régóta a legjobb választás a professzionális videószerkesztők számára, és a legtöbb tévé- és filmgyártó házban megtalálható.
Final Cut Pro az Apple zászlóshajó videószerkesztő programja, és széles körben használják újságokban és online hírszerkesztőségekben, szerkesztőállomásokkal.
Mindeközben az Adobe keményen haladt előre Premiere Pro , egy többplatformos szerkesztőeszköz, amely gyorsan teret hódít a Final Cuton.

Ha a keverékhez hozzáad egy csomó egyéb asztali lehetőséget, számos szerkesztőt mobileszközökhöz, és még néhány webalapú szerkesztőt is, akkor egyértelmű, hogy nincs hiány a videószerkesztési lehetőségek közül.

Szerencsére, függetlenül attól, hogy melyik platformon dolgozik, a legtöbb videószerkesztő platformon a koncepciók, elemek és folyamatok alapvető készlete jelenik meg.

Ha érti – fogalmilag –, hogy ezek a darabok hogyan működnek együtt annak érdekében, hogy széleskörű irányítást biztosítsanak a videóprojektek összeállítása felett, egy vagy másik funkció megvalósításának megtanulása viszonylag egyszerű feladat.

Nemlineáris és roncsolásmentes: Videószerkesztési szabadság

Két koncepció támasztja alá a digitális videószerkesztést.

Először is, a videószerkesztő szoftver nemlineáris. Ez az a képesség, hogy a sorozat bármely helyéről bármely más helyre ugorjon, előre vagy hátra. Útközben lehetőség van felvételek kivágására és beillesztésére, így a történetben a felvételek és jelenetek sorrendje és émelygés módosítható.

Lineáris szerkesztés esetén a szerkesztések egymás után történnek. Nem praktikus visszafelé menni és újra elvégezni a szerkesztést, ha már elkészült, és kihívást jelent a dolgok előrehaladásának előnézete, amíg minden szerkesztés be nem fejeződik.

Az a képesség, hogy a szerkesztés egyik pontjáról a másikra gördülékenyen mozoghat, hihetetlen rugalmasságot biztosít a szerkesztő számára. Ez egy fürgébb munkafolyamatot tesz lehetővé, amelyben kevesebb kompromisszumot kell kötni a történet felépítésében.

Másodszor, és ugyanilyen fontos, a videószerkesztő szoftver roncsolásmentes. Ez azt jelenti, hogy a szerkesztés visszafordítható. Ez sokféle változtatásra vonatkozik, de ami a legfontosabb, amikor a nyers videót kisebb, fókuszáltabb szegmensekre vágjuk.

A videó levágása egy finomítási folyamat. A felesleget levágják, kezdve széles rendvágásokkal, majd a dolgok előrehaladtával precízebb vágásokkal. De mi van akkor, ha túl sokat vittek el? Nincs mit. A roncsolásmentes szerkesztés azt jelenti, hogy bármilyen vágott felvétel visszaállítható. Csakúgy, mint a nemlineáris szerkesztés, a roncsolásmentes szerkesztés szabadságot és rugalmasságot jelent.

A nemlineáris, roncsolásmentes szerkesztés immár több évtizede a főszerep a híradókban. Poynter kollégám, Al Tompkins így foglalja össze a videókészítésre gyakorolt hatását:

A nemlineáris lehetővé tette számunkra, hogy egy egérkattintással újra szerkeszthessük vagy módosítsuk a történeteket. A sztori szerkesztése után szinte azonnali lejátszáshoz feltölthető egy szerverre. Sok felhasználó egyszerre hozzáférhetett a videóhoz. Mivel a szerkesztés teljesen digitális volt, a generációról generációra szinkronizált szinkronizálás ugyanolyan minőségű volt, mint az első. A többcsatornás hangszerkesztés gyerekjáték, és ugyanolyan egyszerű volt áttűnések és effektusok hozzáadása.

A lineáris, szalagos szerkesztést nem kellett feldolgozni vagy renderelni, így az újságírók értékes időt takarítottak meg a határidőn belül. De Tompkins rámutat néhány meredek hátrányra:

Ha a sztori szerkesztésének befejezése után egy producer úgy dönt, hogy túl hosszú, és le kell vágni, akkor időigényes újravágásra lesz szükség a darab lerövidítéséhez vagy megváltoztatásához. És amint egy történetet megszerkesztettek, valakinek le kellett vezetnie a kazettát a videolejátszási részlegre. A híradó minden nap úgy nézett ki, mint a Broadcast News híres jelenete, ahol egy szegény léleknek le kell száguldania a lépcsőn, hogy betartsa a határidőt.

A nem lineárisan készített technikák, mint például a lassítás és az átmenetek feloldása sokkal nehezebb. És a szerkesztés minden generációja csökkenti a videó minőségét.

Az alacsony költségű digitális szerkesztőszoftverrel, amely széles körben elérhető, mindannyian profitálhatunk a nemlineáris és roncsolásmentes eszközök erejéből. Vessünk egy pillantást a digitális videószerkesztés alapvető elemeire és lépéseire.

A videószerkesztő szoftver alapvető elemei

Ha figyelembe vesszük ezt az alapkőzetet, érdemes áttekinteni bizonyos, szinte minden videószerkesztő programban közös elemeket.

A legtöbb videószerkesztő négy régióból áll. Különböző neveket viselnek az adott programtól függően, de fogalmilag ugyanazt a célt szolgálják.

Először is van egy területünk, ahol a fájlok importálhatók és rendszerezhetők. A Premiere-ben ez a Projekt terület. A Final Cut régebbi verzióiban böngészőnek, a Final Cut Pro X-ben pedig eseménykönyvtárnak hívják. Amikor klipeket importál egy szerkesztőbe, itt jelennek meg. A fájljaink rendszerezésére pedig mappákat – gyakran tárolóknak neveznek – létrehozhatunk. Ezen a területen mindenféle média – videó, fénykép, hang – rögzíthető és rendszerezhető.

: Az „Eseménykönyvtár” a Final Cut Pro X-ben .

Ezután van egy régió, ahol a böngészőben található média előnézetét meg lehet tekinteni. Ez egy beépített médialejátszónak tekinthető. A premierben ez a Forrás. Az utolsó vágásban Nézőnek hívják.

: A „Forrás” az Adobe Premiere Pro programban

A néző alatt van egy fontos terület, az úgynevezett idővonal. Ez az a hely, ahol valóban összeállnak a videóprojektek.

Az idővonal két dimenziót foglal el. Balról jobbra természetesen az időt jelenti. A jobbra elhelyezett elemek időben később fordulnak elő, mint a balra helyezettek. Amikor egy klipet áthúznak a böngészőből vagy kivetítenek az idővonalra, a szélessége a hosszát jelenti. A hosszabb klipek szélesebbek, és továbbnyúlnak az idővonaltól jobbra.

Az idővonal második dimenziója a vizuális mélységet képviseli. Az idővonalon magasabban elhelyezett elemek az alacsonyabban elhelyezettek felett jelennek meg. Ezt a pályák használatával érik el; minden lépés felfelé vagy lefelé más-más pálya. Az összetett projektek néha sok sávot használnak, és egyes műsorszámokat úgy terveztek, hogy videotartalmat, míg mások hangot tároljanak.

: Az „idővonal” a Final Cut Pro 7-ben

Egy utolsó, az idővonallal kapcsolatos elem, amelyet érdemes megjegyezni, a Playhead. Ez egy vizuális jelző, amely a lejátszás pillanatnyi helyzetét jelzi az idővonalon belül. A projekt előnézete során a lejátszófej végigsöpör az idővonalon, jobbra haladva, és jelzi az idő múlását.

Ezzel eljutunk az utolsó fő területhez – a kimeneti térhez. Vászonnak hívják a Final Cutban, és programnak a premierben. Az Előnézet területhez hasonlóan ez is egy videolejátszó. Az előnézettől eltérően azonban nem csak egy klipet jelenít meg, hanem a teljesen szerkesztett, sorba rendezett tartalmat az idővonalról. Ez az a nézet, amely megmutatja, hogyan fog kinézni egy projekt, amikor exportálják.

A videószerkesztési folyamat gyakori lépései

A videószerkesztés kreatív tevékenység. Ennek ellenére a legtöbb szerkesztés egy jól bevált, kiszámítható lépéssorozaton keresztül történik. Az első lépés az importálási és beviteli szakasz.

Általában a szalag felvételéről és a fájlok importálásáról beszélünk. Egyre több videó fájl alapú, így ebben a lépésben valószínűleg az importálás történik. Az „importálás” kissé félrevezető, mivel a fájlok valójában nincsenek beágyazva a szerkesztőbe. Ehelyett kapcsolat jön létre a videoprojekt és az importált fájl között. Ez azt jelenti, hogy az importált videofájlok áthelyezésekor vagy eltávolításakor óvatosnak kell lenni. Ha ez megtörténik, a szerkesztőszoftver elveszíti a nyomát, és újra létre kell hozni a médiára mutató hivatkozásokat.

Az importálás után itt az ideje, hogy alapvető, durva szerkesztéseket végezzen a felvételeken. Ez azzal járhat, hogy több hosszú klipet rövidebbekre vágunk, szűkebben definiált „be” és „ki” pontokat (a klipek elejét és végét), valamint a projektet nem szolgáló importált klipeket töröljük.

A szekvenálás következik. Ez magában foglalja a klipek húzását az idővonalra, ahol sorrendet lehet létrehozni.

Számos módja van a videoszekvencia létrehozásának, de az egyik legnépszerűbb módszer a videó és a hang párosítása. Ez a módszer feltételezi, hogy van egy megfelelő hangsávunk, amelyhez a videó szinkronizálható.

A vágás szerkesztése gyakran a következő lépés. Ez azt jelenti, hogy kisebb módosításokat kell végrehajtani a klipeken, néha elszigetelten (például „csúszás szerkesztés”, amely változtatásokat jelent), de gyakran a szomszédos klipekkel együtt (például „tekercsszerkesztés”, amely egyenlő arányban megváltoztatja az egyiket a klip kifelé, és egy másik pont.)

A beállított szerkezettel ideje végigdolgozni néhány további utómunkálati lépést. Ezek közé tartozik a klipek közötti átmenetek és különféle videoszűrők hozzáadása, amelyek megváltoztatják egy vagy több klip vizuális minőségét. A szűrők és átmenetek alkalmazásának módja és módja jelentős hatással lehet a darab hangjára és textúrájára.

Ebben az időben gyakran adnak hozzá címeket. Ide tartoznak a különféle képernyőn megjelenő szövegek – az „alsó harmadok”, amelyek akkor jelennek meg, amikor az interjúalanyok a képernyőn vannak, a videókat vagy részeket bemutató címernyők és a végén megjelenő hitelek.

Az egyik utolsó lépés a szín javítása és osztályozása. Egyszerűen fogalmazva, az osztályozás a színek javítását, a korrekció pedig a színhibák kijavítását jelenti.

A színekkel való munka azt jelenti, hogy a bőrtónusok természetesnek tűnnek, ügyelve arra, hogy a színek illeszkedjenek a képeken, és hogy az általános szín „kiegyensúlyozott” legyen, ami azt jelenti, hogy a feketék valóban feketék, a fehérek valóban fehérek és így tovább.

Az utolsó lépés a videó exportálása, amely magában foglalja a kodek és a tároló kiválasztását. A kodekek a videók tömörítésére szolgálnak, így az egyébként nagy méretű fájlok letöltésre és streamelésre alkalmasak. A konténerek videó- és hangfolyamokat és gyakran további „metaadatokat” is csomagolnak, miközben egy ismerős kiterjesztést (például .mov, .mp4) helyeznek el a kapott fájlban.

A szerkesztés formát ad a videótörténeteknek

A videó szerkesztése valójában a történetek strukturálásáról szól. Arról van szó, hogy meghatározzuk a kezdetet, a közepét és a végét, eldöntjük, hogyan alakulnak át a jelenetek egymásba, ritmus kialakításáról és lendület építéséről.