Word Terület feltárva

Az egyik legnehezebben megmagyarázható íróeszköz a 12. eszköz: „Adj
kulcsszavak a terük.” Más szavakkal: „Ne ismételje meg a
megkülönböztető szó, hacsak nem akarsz konkrét hatást elérni.' én
alkotott egy kifejezést ennek a hatásnak a leírására: Figyeld meg a terület szót.

Mivel itt az ismétléssel és változatossággal kapcsolatos kérdések, fizetnünk kell
figyelmet régi cimboránkra Mr. Szinonim. Mondom öreg haver, mert be
1960-ban anyám megvette nekem az első Roget tezauruszomat. Előtt
sokáig voltam szórészeg, képtelen voltam rövid szót használni, ha hosszú szót
tenne. Pillanatok alatt a szórészegből a szórészeggé váltam
szótlanul. Szórészeg lettem belőlem, sot, borongós, bibi, áztató,
szivacsos mulatozó, wino, körhintó, Bacchus híve, dipsomán.

Már nem találtad a kis hatodik osztályomban
történetek olyan szavakat, mint a rágni, rajzolni vagy csavarni. Ehelyett megkapnád
„rágás”, „behatárol” vagy „parázna”. (Nem igazán írtam
„parázna” hatodik osztályban, de szerettem volna. Végül is katolikus iskolába jártam.) Elvitt a
miközben megtöröm a szinonimaszótártól való feltűnési függőségemet. Aztán egyet
nap rájöttem: Ne használja a tezauruszt, hogy hosszan nézzen
divatos új szavak. Használja, hogy emlékeztesse magát a már ismert szavakra.

Emlékszem arra a napra, amikor egy fiatal újságírót, Franket tanítottam
DeLoache, aki egy orvosszakértői profilt írt. A doki boncolása gyakran segít a rendőrségen
letartóztatja a gyilkosokat és az erőszaktevőket, így Frank továbbra is rá hivatkozott
„orvosi nyomozóként”.

„Újra és újra ezt a kifejezést használom” – mondta Frank. – Tudsz segíteni alternatívát találni?

– Vessünk egy pillantást a tezauruszra – mondtam.

Számos érdekes szinonimát találtunk: sleuth, spy, Sherlock,
magánfasz, zsaru, nyomozó. Aztán a szemünk
rátelepedett a „vérkutyára”. Egy szótár definíciót adott nekünk az an
informális használat: „egy könyörtelen üldöző”, ami úgy illik az orvoshoz, mint a
latex
kesztyű. Még izgalmasabb volt annak a szinonimának a felfedezése
„vér” szót tartalmazott.

Egy tanár egyszer azzal érvelt, hogy nincsenek valódi szinonimák. Hogy
hasznos lecke volt, amikor eldöntöttük, nevezzünk-e valamit a
„film” vagy „film”. (Egy kritikus viccelődött, hogy nem lehet a
filmes munka „film”, ha a színház gumimacikat árul a hallban.)
De mi a helyzet a „sziklával” és a „kővel”, ó, bölcs tanár, mi a helyzet a „kanapéval”
és a „dívány”? Az utolsó két szót felváltva használom
írja le ugyanazt a bútordarabot, hacsak nem a zsugorítóm irodájában vagyok
ebben az esetben „a kanapén” vagyok. (Pszichiáter nem engedélyezett
„kanapét” birtokolni.)

Ez visszavezet a szóterülethez és egy nemrégiben hozott példához
az angol irodalomban fedezték fel. Az egyik leghíresebb verse a
A romantikus időszak Percy Bysshe Shelley „Óda a pacsirta”-hoz
(1792-1822). Az első sort ('Üdvözlégy neked, béna lélek!') olyan gyakran idézik, hogy ez ihlette
egy Noel Coward darab címe: „Blithe Spirit”. Az alábbiakban a dal pompás összehasonlítása látható
madár a költő dalára. Íme a negyedik versszak:

A halvány lila egyenletes [este]
Elolvad repülésed körül;
Mint az ég csillaga,
Fényes nappal
Láthatatlan vagy, de hallom éles örömödet.

De az eredeti kéziratban láthatod a revíziót az utolsóban
vonal. Shelley áthúzza a „blithe” delight-ot, és lecseréli
„éles” örömmel. A hatás káprázatos. Nem csak
kerüli-e a kulcsszó megismétlését a vers első sorában,
de ezt a szót hangos szóra cseréli, az olvasó örömére
hall. Más szóval, megadja mindkét kulcsszót a „blithe” és a
„sikítja” a saját terüket.

[Bármelyikőtök bizonyságot tud-e adni az a
szinonimaszótár? Talán egy olyan eset, amikor felfedezte ill
emlékszel egy fontos szóra?]